Taxidermia: zabagépek sok fekete humorral
kérdezett:Sipos Géza 2006. június 08. 16:51, utolsó frissítés: 16:46Humorral tálalom a nézőnek az élveboncolást, a szexet és a háttérben az identitás-keresést. #b#Pálfi György rendezőt#/b# tragikomédiája kapcsán kérdeztük.
Feltűnően hiányzik a drámaiság a filmedből, sokkal inkább az ironikus poénok és csavarok a jellemzők. Nagy a különbség a szintén az erős testiséget felmutató dél-koreai mozikhoz képest – azokban is láthatunk húsbavágó jeleneteket, de apagyilkossággal, gyerekgyilkossággal, vérfertőzéssel és emberrablással fűszerezve.
A te filmedben viszont az erős szituációk tulajdonképp lezárt történeteket képeznek. Hogy is van ez?
Pálfi György: – A koreaiak az érzelmekkel, már-már az érzelgősséggel oldják azt a szörnyű erőszakhullámot és kegyetlen világképet, amelyek a filmjeikben megjelennek. Nagyon érdekes volt, hogy a Taxidermia Cannes-i vetítésén, a legtöbb néző, aki elhagyta a termet, ázsiai volt, mert számukra nincs elég emóció a filmben. Ők ezt nem bírják elviselni.
Ami a dél-koreai filmekben az érzelem, az nálam a humor. Tragikomédiát akartam csinálni, mert azt gondolom, a humor az a tálca vagy tányér, amin tálalni lehet az ételt, ami beviszi és elfogadtatja a nézővel a szerzői gondolatot, vagy – ez jobb – szerzői szándékot.
Hangsúlyozod, hogy a kortárs magyar irodalommal való hosszú foglalatosság után jutottál el ehhez a filmhez. A testiségre való erős figyelésben mekkora hatása van például Nádas Péternek, aki következetesen hangsúlyozza, hogyha le kell írni a fasz szót egy szövegben, akkor ezt természetességgel meg kell tenni? A Taxidermia sem különösebben szemérmes.
– A Párhuzamos történetek, Nádas új regénye még nem jelent meg, mikor a filmen dolgoztam, vagyis nem hathatott rám. A kortárs magyar irodalomban viszont nagyon erős az a vonulat, amely ki meri mondani a dolgokat, sőt nagyon határozott erotikus felhangjai vannak, és meg is jelenik a művekben az a brutális-kegyetlen testiség, ami az általad említett koreai filmekre vagy a Taxidermiára is jellemző.
Aki olvassa ezt az irodalmat, nagyon nehezen tudja kikerülni azt kérdést, hogy honnan ered a Taxidermia testisége. Valószínűleg ugyanazt éljük meg, csak az irodalom, mivel kevesebb emberhez jut el, szabadabban tud erről írni. Filmben még egyelőre nagyon ritka ez a megjelenítés.
A filmfinanszírozás terén hogy látod, mi segíthette volna a film elkészültét, ami elég sokáig, öt évig tartott? Ehhez képest a 90 perc rövid filmidőnek tűnik, pedig simán működött volna ez a szerkezet és látásmód akár egy kétórás moziban is.
– Sőt, lehetett volna akár két és fél órás is, mert van annyi jelenetünk! Ez is egy szabad rendezői döntés volt, én vágtam ilyen rövidre Lemhényi Réka vágóval, Pohárnok Gergő operatőrrel, Ruttkay Zsófival, akivel együtt írtuk a forgatókönyvet, meg Parti Nagy Lajossal és Gazdag Gyulával. A rendezőnek tudnia kell megválnia attól, amibe kemény munkákat fektetett, és azt mondani, valami nem annyira fontos.
Az utolsó pillanatban is vettem ki belőle komplett jeleneteket. Van is bennem egy kis űr, ezért szeretném megcsinálni a Taxidermia televíziós változatát, ami háromszor 40-50 perc lenne. Van 150 percnyi anyagunk: a tévében nem annyira fontos a feszesség, az ember közben popcornozik, teázik, kimegy vécézni. Abba, remélem, vissza tudom rakni az anyagot.
Minden alkotó maga dönti el, mennyit ér meg a filmje. Már én is a határon voltam, hogy megéri-e az öt év nekem, de ebből három a finanszírozás összegereblyézése volt.
A Taxidermia esetében meg sem tudom mondani, mi segíthetett volna – talán ha a kurátoroknak jobban tetszik a forgatókönyv, vagy ha a Hukkle sikere után bíznak annyira az alkotótársaimban és bennem, hogy tudunk csinálni egy másik, érdeklődésre számot tartó, jó filmet. De az a tíz alapítványi ember, aki döntött, úgy vélte, ez nem így van. Az első pénzeket Franciaországból, Amerikából, Japánból kellett megszereznem, s csak utólag csatlakozott a Magyar Mozgókép Közalapítvány.
Most a magyar filmgyártásban kicsivel jobb a helyzet, megszületett a filmtörvény, és normatív támogatás jár a sikerek után. Lehet, ennyi kellett. A következő filmemhez már van annyi alapom, ami elég lett volna annakidején a Taxidermia forgatásának elindításához. Abban az időben a Hukkle Európa-díja nem volt elég a magyar államnak a pármillió forintos kezdőösszeghez.
Arról nem is beszélve, hogy a Taxidermiával én is elszálltam egy kicsit: azt gondoltam, megtízszerezem a költségvetést, ha már a Hukkle sikerült és annyira szeretik.
Három sztoriból áll össze a film, de csak az elsőben van olyan látványos technikai bravúr, mint amikor azt látjuk, hogy a kamera többszörösen átfordul egy mosdóteknő körül. Pénzügyi oka volt annak, hogy hasonló csemegék a másik két részben nem láthatók?
– Próbáltunk hasonló trüvájokat találni, de mind kiestek a filmből, vagy nem annyira látványosak. Van egy olyan snitt, amit senki nem vesz észre, olyan természetesnek tart, pedig hét különböző layer-ből, rétegből van összerakva. Az "apa" lakásában az előtérben esznek a macskák, hátul takarít a fiú és mögötte ül az öreg kövér ember.
Ezt az egyik legdrágább technikával, ún. motion-control kamerával vettük fel, ami számítógép-vezérléssel pontosan ugyanolyan sebességgel vesz fel két külön kamera-mozgást.
Az egyik macska is külön van felvéve, a másik is, mert ezek aztán nem tudnak viselkedni, külön a hátterük, mert ők kicsinyített díszletet kaptak, de az emberi szereplők meg normál méretűt.
A takarító figurát is külön, kék háttér előtt vettük fel, és úgy helyeztük bele utólag a térbe, továbbá külön háttéren van a kövér emberünk, s ennek a hátterét még külön is fölvettük. Továbbá: a casting során olyan három kövér macskát kellett találnunk, amelyek együtt nőttek fel, mert különben egyáltalán ki nem állhatták volna egymást.
Csak ez a snitt egynapi munka, de nem látszik a filmen, hogy ez mekkora trüváj. Nem beszélve arról, hogy a macskákat 40 képkocka/másodperc sebességgel forgattuk, a filmet a normál 25-tel – az állatok mozgását így lassítottuk le, hogy robusztusabbnak tűnjenek.
Utólag én sem bánom, hogy a végére egyre kevesebb a látványos trükk. Vagyis ahogy a 2. világháború idejéből, a varázslatos, csodás, vágyakkal telített múltból a jelen fele tartunk, egyre szikárabb, realisztikusabb, tárgyiasabb lesz a történet.
Mi a következő projekt?
– Az a baj ezekkel a rendezőkkel, hogy mindig gyakorlati emberek. Van már egy kész terv, a másikat még írjuk, egyik a kicsi, a másik a nagyon drága változat. Csak a büdzsé fogja meghatározni, melyiket kezdjük el. A harmadikba, a nagyon olcsóba már holnap belevághatnék, de még nincs kész a forgatókönyve. Ez a Hukkle munkamódszerével készülne, azaz kimennénk a helyszínre és az ottani körülményekre találnánk ki a filmet.