Fordított Kafka-sztorit játszik Hanks
Gozner Gertrud 2004. szeptember 10. 18:50, utolsó frissítés: 18:44Szeptember elsején Spielberg #i#Terminál #/i#című filméjével nyílt a #i#61. Velencei Filmfesztivál#/i#, amely egyben az európai premier is volt. Tíz nappal később a kolozsvári közönség is élvezheti a legújabb Spielberg-mesét.
Spielberg vicces, aranyos, ugyanakkor meglehetősen abszurd történetet mesél Tom Hanks főszereplésével. Victor Navorski, egy kelet-európai ország állampolgára kilenc hónapot kénytelen a New Yorki J.F.Kennedy repülőtér termináljában vesztegelni, mivel utazása során puccs tört ki az országában, a képzeletbeli Krakhoziában, és a szigorú amerikai bevándorlási törvényeik szerint vízuma már nem érvényes.
Viszont az otthoni instabil helyzet miatt haza sem repülhet, de nem is tehetné, mert mint a történet végére kiderül, Navorski-Hanksnek becsületbeli küldetése van.
A félig zseniként, félig idiótaként bemutatott Hanksnek nagyjából ugyanazzal a szituációval kell szembenéznie, mint a Számkivetettben. Be kell lakni egy számára teljesen idegen és ismeretlen teret, amely az elkövetkező hosszú hónapokra az otthona lesz: a repülőtéri terminált.
Egyik legzseniálisabb ötlete, amit talán érdemes megjegyezni, még egyszer szükségünk lehet rá, hogy a visszavitt csomagszállító szekereket darabonként 25 centtel jutalmazza a gép. Húsz szekér begyűjtéséből pedig már kijön egy maxi-adag menü a Burger King-nél.
És most, hogy azért mégse kelljen egyoldalú, unalmas beszélgetések folytatnia egy leeresztett kosárlabdával, Spielberg és forgatókönyvírói barátnak kirendeltek mellé egy csapatnyi multikulturális Pénteket (indiait, feketét, latin-amerikait).
Hanks az örökös túlélő és optimista prototípusát jeleníti meg, könnyen barátkozó, dolgos lélek, aki még a jég hátán, akarom mondani egy repülőtéri terminálban is megél.
Az amerikai biztonsági paranoiával szemben neki nincs semmi titkolnivalója, nem gyanakszik senkire, maximálisan megbízik mindenben és mindenkiben, még abban a kegyetlen bevándorlási törvényekben is, amelyek kirekesztik, és erre a bezárt életre kötelezi.
Természetesen, jólnevelt szkeptikusokként feltehetjük a kérdést, hogy a Hivatal miért kényszerít valakit ilyen lehetetlen helyzetbe, hogy kilenc hónapig, mindenféle segítség nélkül, a puszta életbemaradásért kínlódjon egy repülőtéri terminálban?
A biztonságiak is szeretnék minél hamarabb megoldani a Navorski-problémát, de a férfi túlzott törvénytisztelete még azt is meghiúsítja, amikor rend őrei – kijátszva a jogszabályokat – ők maguk szeretnék szabadon engedni a terminál lakosát, ezzel egyúttal egy másik hivatal hatáskörébe átpasszolni.
A Terminál fordított Kafka-sztoriként működik, amelyben a polgár zaklatja a végsőkig a bürokráciát – azzal, hogy maximálisan alkalmazkodik hozzá.
A sors iróniája, hogy a film félig-meddig valóságos eseményen alapszik. Az iráni Merhan Karimi Nasseri tizenhat éve él a párizsi Charles de Gaulle repülőtér terminálján, a senki földjén, miután mindmáig nem kapott engedélyt, hogy francia földre lépjen.
A szellemileg sérült férfinek, akit mindenki egyszerűen csak Sir Alfrednek szólít (a lovagi címet maga tette a neve elé), tizenhat éve a reptér az élete. Kora hajnalban kel, mielőtt az első utasok megérkeznének, mosakszik, borotválkozik, megigazítja bajuszát, majd hozzákezd az újságolvasáshoz.
Az ágya egy takaró egy kis gyógyszertár és egy ruhabolt között. A Spielberg által felajánlott és a nevére szerzői jogdíj néven átutalt 300 ezer dollárt visszautasította, amellyel pedig élete végéig gondtalanul élhetett volna.
A mozi készítői Kaliforniában gyakorlatilag felépítettek egy teljes repülőtéri terminált, igazi üzletekkel, mozgólépcsőkkel és világítással, míg a távoli város képét egy hatalmas festett pannó jeleníti meg a háttérben. A kamera így zavartalanul pásztázhatta körbe a helyszínt.
A film valójában annak az utópisztikus – és szeptember 11.-én végleg eltörölt – amerikai álomnak egy szeletkéje, amelyen egyúttal az USA-ideológia is alapszik. A terminál az a hely, ahol legkülönbözőbb nemzetek képviselői, fehérek és feketék, latin amerikaiak és indiaik együtt, – amint azt a múlt rezsimben belénksulykolták – kéz a kézben dolgoznak egy szebb közös jövőért.
Ne legyünk már annyira paranoiások, hiszen itt mindannyian bevándorlók vagyunk – szeretné sugallni a rendező a Terminál történetével.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!