Kassay Réka2007. október 22. 17:45, utolsó frissítés: 16:34
Vasárnap délután moziba mentünk. De nem oda, ahova bármikor eljárhatunk, hanem egy olyan moziba, amilyen száz éve lehetett. #b#Filmtettfeszt#/b#: betekintés az aranykorba, mikor Kolozsvár a #b#némafilmipar egyik fővárosa#/b# volt.
Már az előcsarnokban hallatszott, hogy nem a megszokott filmélmény vár arra, aki a terembe belép.
A vetítést Darvas Kristóf improvizált zongorajátéka kísérte. A vásznon pedig – Kolozsvár közel száz évvel ezelőtti, de felismerhető és ismerős helyszínein – gesztikuáló hősök és hősnők, szerelmesek és intrikusok, huszárok, parasztok és uralkodók szórakoztatták a közönséget.
Mert a szó szoros értelmében szórakoztunk a könnyes szerelmi drámán, a szifiliszről szóló oktató jellegű történeten, jobban, mint egy poénokkal telezsúfolt mai komédián. Amit annak idején egyáltalán nem poénnak szántak, az mai szemmel kedvesen viccesnek, ugyanakkor igazi kuriózumnak számít a teljesen más filmes formanyelvhez szokott néző szemében.
A fennmaradt három kolozsvári némafilmet láthattuk az október 18-21. között megtartott 7. Filmtettfeszten. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban, azon a helyen, ahol az elsők közé tartozó filmes kísérletek zajlottak, megtekinthető a kiállítás a kolozsvári némafilmgyártás fénykorából fennmaradt anyagokból.
Ez főleg fotókból, régi filmplakátokból, néhány díszletelemből és visszaemlékezésekből, leírásokból áll – a filmek nagy része csak töredékekben, vagy egyáltalán nem maradt fenn.
Míg a magyarországi némafilmek inkább a külföldi piacnak próbáltak megfelelni, s jobban érzékelhető bennük a hollywoodi hatás, addig az erdélyi filmek pont a sajátos, népies vonásaik miatt számítottak exkluzívnak a külföld szemében – mondta el a kiállítás megnyiján Balogh Gyöngyi, a Magyar Filmarchívum munkatársa.
Ezekben a filmekben még a kétnyelvűség sem volt akadály: úgyis a mozgóképeken van a hangsúly, az inzertek pedig magyarul és románul is ugyanúgy közvetítik a magyarázó szövegek lényegét. A némafilmről szóló tematikus nappal a Filmtettfeszt, idén először, a román nyelvű közönség irányába is nyitott, potenciális új közönségréteget szólítva meg.
Más szempontból is nyitottabbá vált a fesztivál arra, hogy jövőre egyhetes rendezvénnyé váljon: nemcsak fesztiválfilmeket, hanem kortárs magyar közönségfilmeket is láthattunk, melyek egy szűkebb, alkotótáborból és fesztiválokról ismerős közönségen kívül egy tágabb réteget is a moziba vonzhatnak.
Idén az esti vetítések nagyjából teltházzal zajlottak, a legnagyobb érdeklődést Szász JánosÓpium című filmje ébresztette, mely a 2007-es Magyar Filmszemlén rendezői és operatőri fődíjat kapott.