Új diktatúra-feldolgozó film: Jegyesek
K. R. 2007. október 09. 14:31, utolsó frissítés: 12:54Régi barátok újra találkoznak, s feledésbe merült dolgok kerülnek felszínre: ki kiről és mit súgott annak idején? #b#Újabb diktatúra-témára készült alkotás#/b#sal folytatódik a román filmet népszerűsítő akció.
>> A sorozat első darabja: Christina Ionescu: După Ea>>
>> Cristian Mungiu: 4 hónap, 3 hét és 2 nap >>
"Az igazságért néha nagy árat kell fizetni, de akkor is ki kell az igazságnak derülnie" – mondta a kolozsvári bemutató előtt a film rendezője, Nicolae Margineanu. "Erről szól ez a film".
A történet:
Régi barátok újra találkozása: békésen induló hétvége egy tóparti házikóban. Maria, aki egykor kimenekült Amerikába, hazajön látogatóba fiával és egy férfival, akiről később kiderül, homoszexuális. Barátnője, Sanda meghívja családjával együtt egy közös hétvégi kiruccanásra.
A találkozástól igazából mindenki fél, és alig várja, hogy túllegyen az egészen. Mint megtudjuk, Maria a Sanda férjének volt a jegyese, sőt, a fia is a férfitől van. Ezt nem tudja Sanda hasonló korú kamaszlánya, aki egyből beleszeret az amerikai fiúba.
A filmben a legérdekesebb
a két nő kapcsolata, a figurák viselkedésbeli változásai. Egyik pillanatban elérzékenyülve elevenítik fel a régi idők emlékeit, utána vádaskodnak. Gyűlölik egymást, de néha percekig úgy tesznek, mintha elhinnék azt, amit láttatni akarnak: a két régi barátnő boldog találkozását.
De attól a perctől kezdve, hogy a vendéglátók megmutatják otthonukat, többek között fegyvereiket, egyértelmű, hogy a felgyűlt feszültség egyszercsak kirobban. Kár, hogy amennyire gördülékeny volt a film az első másfél órában, annyira hatásvadász és túlfeszített a csúcspont a lassított felvétellel, sikollyal, a fegyver földre hullásával, satöbbivel.
Az alakítások mintha kicsit túl lennének játszva.
Van úgy, hogy nem tudjuk eldönteni: a színész játssza túl a szerepét, vagy pedig hitelesen alakít egy olyan szereplőt, aki élete minden másodpercében játssza magát. Vannak ilyen fazonok, s Sanda esetében ráismerhetünk erre a típusra. Van azonban egy-egy olyan gesztus is, hogy éppen nincs ráírva a vastag betűkkel a szereplő homlokára: most jött rá, hogy a gyermek az övé.
Mindent összevetve,
a bonyolult történet a szereplők repülős múltjáról, ahonnan minden szál elindul, bonyolultabbra van kitalálva, mint amekkora hangsúlyt kap a filmben. Sokkal inkább eltolódik a figyelem a szereplők jellemábrázolására, arra, hogy ki hogyan éli meg az eseményeket.
A film ezzel együtt viszonylag jól megkonstruáltnak tűnik – beleértve a rejtett reklámokat is, mint a kólaivás, vagy a Visa felirat a kirakat sarkában, indokolatlanul hosszan kitartott beállításban.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!