A rém rendes Simpson család a moziban
Balázsi-Pál Előd 2007. augusztus 09. 14:52, utolsó frissítés: 14:01Közepes történet, amerikai befejezés: egészében véve gyenge lenne, de a részletek mindent megérnek. Szópoénok, politikai fricskák értőknek, stupid humor laikusoknak.
Az amerikai csatornákon már 18 éve futó Simpons-sorozatot nem a nagyívű történetei, hanem ironikus poénjai, karikaturisztikus jellemábrázolásai tették népszerűvé. A többezer órányi tévés anyag után kérdéses volt, mi újat hozhat a mozi. Hát semmit: ugyanolyan, mint a sorozat darabjai. A történet épp csak annyira kerek, hogy ne zavarja a poénok kibontakozását, és az is maradjon valamivel, aki nem fogékony ezekre.
Szóval aki nem fogékony, ennyivel marad: Homér Simpson környezeti katasztrófát okoz
némi disznótrágyával,
aminek következtében Springfieldet karanténba helyezi a környezetvédelmi hatóság, őt és családját pedig a városka lakói meglincselnék, ha nem menekülnének el Alaszkába. Amikor Simpsonék megtudják, hogy városukat meg akarják semmisíteni, visszatérnek, és nem is lenne amerikai a film, ha nem maga Homér mentené meg a várost. A mellékszálak: Bart egy igazi megértő apára vágyik, Lisa beleszeret egy környezettudatos ír srácba, Marge pedig folyton bedől Homér álszent szövegeinek.
Mitől jobb a mozifilm egy ilyen átlagos sztorival, mint a sorozat? Semmivel. Illetve újak a poénok, és 87 percen keresztül tartanak – igaz, az első félóra után egyre ritkábban bukkannak fel. Az alkotók is tudhatták, hogy
átverés ebből így mozit csinálni,
és megelőző intézkedésként el is mondatják Homérral már az elején, hogy hülye, aki erre befizet a moziban, mikor a tévében ingyen is megnézheti. Ezután már nincs mit háborogni.
Igenám, csakhogy aki Simpsonékkal nőtt fel, az már évek óta erre vár, és a trailerek is sokat segítettek az ügynek. Amerikában százmillió dollár fölötti bevételt hozott az első hétvége, ami évente egy-két filmmel szokott csak előfordulni, szóval őrület, az van rendesen. Igaz, ebből a kolozsvári moziban nem sok látszott, a szerda délutáni vetítésen kéttucatnyian ha voltunk, de így legalább intellektuális fölényben éreztem magam, amikor hangosan felnyerítettem egy-egy poénon, miközben mindenki azt nézte, melyik hülye nyerít.
Ez legalább tucatszor ismétlődött a film alatt, laghangosabban talán Schwarzenegger elnök (ez már önmagában sem semmi, ugye) hihetetlen osztrák akcentusával elhangzó kijelentésén:
I was voted to lead, not to read!
Na meg a riadt városlakókon, akiknek egyik fele a templomból a kocsmába, másik fele a kocsmából a templomba menekül.
Az angol nyelvtudás sajnos szinte létszükséglet ennél a filmnél, a poénok többsége lefordíthatatlan, a szinkron nem lehet működőképes alternatíva, és különben is milyen az, ha Schwarzenegger osztrák kiejtéssel magyarul beszél az amerikai zászló alatt.
Persze nem csak a nyelvtudás fontos, hanem némi elsőkézből származó Amerika-ismeret is. Nézzük például az aranyos kertvárost, Springfieldet. Kertes, egy-vagy kétszintes, garázsos házikók, templom, mellette kocsma, bármelyik amerikai kisváros lehetne. Ha rákeresünk, kiderül: több mint harminc amerikai államban van Springfield nevű város, nem lehetett véletlen a névválasztás. Aztán meg ott van a politika (Hillary Clinton és Schwarzenegger), a gyorséttermek, az algore-i környezettudatos duma, szóval a film totál aktuális, annak ellenére, hogy
már évek óta készül.
A film legnagyobb erőssége azonban reflexív, önironikus jellege, a mozi közepén például elkezd futni a Fox csatorna reklámcsíkja, amiben egy új műsorukat reklámozzák, majd ugyanebben a reklámcsíkban közlik, hogy valóban, újabban már a mozikban is promózzák magukat. A film végén meg a főszereplők magyarázzák, miért fontos a hosszú stáblista – miközben éppen hogy elterelik róla a figyelmet.
Aki szereti Simpsonékat, ne hagyja ki, aki meg valahogyan elkerülte őket eddig, az legalább valamennyit bepótolhat a South Park előtti idők legnagyobb rajzfilmes őrületéből.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!