Mungiu: Évek óta nem láttam ilyen sort a mozi előtt
Kassay Réka 2007. június 12. 18:41, utolsó frissítés: 16:20Rettegtünk a vámpíroktól, leborultunk román nagyjaink előtt, másokkal nevettünk és a sötétben söröztünk. #b#Egy hétig moziztunk.#/b#
Felért egy mozgóképes mérgezéssel az, hogy több mint 100 nagyjátékfilmet és több mint 40 rövidfilmet vetítettek múlt héten a TIFF-en Kolozsváron. A román filmeknek különösen nagy sikere volt, Cristian Mungiu aranypálmás filmje (4 hónap, 3 hét és 2 nap) háromszor töltötte meg Kolozsvár legnagyob, ezer férőhelyes moziját, és még a harmadik vetítésre is nehéz volt jegyet kapni.
Nae Caranfil klasszikus hollywoodi produkciókra emlékeztető filmjét (A többi néma csend) állva ünnepelte a közönség éjjel fél kettőkor az ősbemutatón. Szintén nagy érdeklődést keltett Cristian Nemescu befejezetlen filmje, a California Dreamin’;, ebben azonban szerepet játszhatott a rendező hirtelen halála is.
A román filmek hazai és nemzetközi sikere ellenére kevés a filmekre fordított támogatás, és több, mint tíz olyan megye van az országban, ahol egyáltalán nincs mozi. Az európai országok közül Romániában a legkisebb a mozik száma a lakosság számához vszonyítva, hangzott el a gálán.
Az ünnepségen résztvevő kulturális miniszter, Adrian Iorgulescu válasza az volt, hogy idén is legalább annyit fordítanak majd filmgyártásra, mint 2006-ban, azaz 8 millió eurót. De azt szeretné, ha emellett valamennyire privatizálódna a filmipar, és nagyobb magánvállalatok is bekapcsolódnának a filmgyártás támogatásába, mint ahogy külföldön sem csak állami pénzekből készítik a filmeket.
Idén a gála vámpírtánccal indított. Az új, eredeti-erdélyi-drakulás arculat jól passzol az összképpel: a filmekben sok vér folyt és elég gyakran az élet-halálharc került előtérbe. Láttunk thrillert, horrort, rémfilm-paródiát, véres családi drámát. Viszont aránylag kevés volt az olyan film, mely a hétköznapi helyzetek drámájával foglalkozott úgy, hogy ne került volna legalább egyszer valaki életveszélybe, akár baleset, akár betegség, akár sorozatgyilkosok miatt.
Persze ez nem feltétlenül baj: a sokkoló témák, egyedi esetek is elgondolkodtathatnak egy-egy jelenségről, és kielégítik a természetes borzongás-igényünket. De ennek nem az életért való kétségbeesett küzdelem bemutatása az egyetlen módja, erre is láthattunk nagyon jó példát.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!