Tudor Giurgiu: óriási a szakadék
kérdezett: Balázsi-Pál Előd 2006. június 13. 13:21, utolsó frissítés: 13:21Mindenre jut ideje: a TVR elnök-vezérigazgatója, az év sikerfilmjének rendezője, a TIFF tiszteletbeli igazgatója.
A mindig frissnek és aktívnak tűnő Tudor Giurgiuval a TIFF díjátadását követő reggelen beszélgettünk, a Republica mozi teraszán.
Hogy van az, hogy soha nem tűnsz fáradtnak? Tudom, hogy hajnali hatig buliztatok a zárópartin.
– Sokan azt mondják, hogy „pirulázom”, de nem, csak ilyen vagyok. Edztem erre, a fesztivál előtt is vannak húzós hetek, én meg próbálom formában tartani magam. Persze én sem bírom négy-öt napnál tovább ebben a ritmusban. Ez bioritmus kérdése is.
Egy éve a TVR elnök-vezérigazgatója vagy, és közben első játékfilmedet is befejezted. Nem gondoltam, hogy ezek mellett ilyen gyakran fogunk látni a TIFF-en.
– Nem tehettem volna meg, hogy nem jövök. Jó, nem tudtam végig itt lenni, hiányoztam három vagy négy napot. Teljesen magától értetődő volt, hogy itt leszek, nagy élmény látni, hogyan bővül a fesztivál. Olyan ez, mintha egy művészeti alkotás a szemed láttára nő, és érzed, hogy már nem te irányítod – már rég nem mi irányítjuk –, és az emberek jönnek, hogy nézzék. Ez a legszebb érzés, látni, hogy amit néhányan kitaláltunk, már jóval több annál, mint amit terveztünk.
A fesztivál tiszteletbeli igazgatójaként és volt fesztiváligazgatóként különleges helyzetben vagy. Mégis, nem szeretted volna valahol, ha a filmed a versenyprogramba kerülhetett volna?
– Nem, az tényleg sok lett volna. Eredetileg arra gondoltam, hogy ezzel a filmmel nyissuk a fesztivált. De miután befejeztük a filmet, kitaláltuk a marketingtervet, a forgalmazást és a promócióját, megértettem, hogy nem várhatunk a bemutatójával a fesztiválig.
Nem hiszem, hogy a filmjeim – ha egyáltalán készítek még – valaha is versenyben lesznek a TIFF-en, hanem más fesztiválokon fognak versenyben szerepelni. De nagy öröm számomra az is, hogy versenyen kívül bemutatjuk a TIFF-en.
Ha jól tudom, a Legături bolnăvicioase az év legsikeresebb román filmje, a box office adatok szerint az április 9-i bemutató óta több mint 21 ezren látták. Miért nézik meg az emberek?
– Azt hiszem, a filmem története vonzotta a nézőket, az összes ellentmondással együtt, ami a téma körül volt. Azt hiszem, az emberek meg akarnak nézni egy jó román filmet. Azt hiszem, a szereposztás is vonzotta őket, Tudor Chirilănak sok rajongója van, és a Vama Veche filmzenés videoklipje is segített.
De, ahogy Mitulescu és Porumboiu filmjével is történt, egy olyan is van benne, hogy „igen, hallottuk, biztos, hogy a román film éppen egy jó korszakát éli, annyit írnak róla, én is elmegyek s megnézem”. Az emberek akarják látni, mi olyan nagy ezekben a filmekben.
Másrészt örvendünk, hogy ilyen sokan nézik meg, de ez tulajdonképpen nem sok. Szerbiában egy ilyen típusú film, egy közönségfilm 200 ezer nézőt hoz, mi pedig dicsekszünk az alig 30 ezernyi nézővel. Óriási a szakadék.
_________________________
Miről szól a Legături bolnăvicioase?
"Szerelembe esel. Nincs semmiféle szabály. A világ többi részének szemében ez betegesnek tűnhet. Valami olyasmi, ami megsebezhet, fájdalmat okozhat... erősebben, mint bármi más. Alex és Kiki nagyon jó barátnőknek tűnnek. Valójában másféle szerelmet élnek át. Családjuk szemében Kiki és Dandu időnként veszekedős testvéreknek látszanak. Valójában szerelmesek... egymásba. A Beteges viszonyok az ő történetüket mondja el." (A film hivatalos szinopszisa)
"Két meztelen fiatal gyöngéd simogatásaival kezdődik Tudor Giurgiu Berlinálét megjárt filmje (...). A Legături bolnăvicioase két perverzitás (?) határát súroló kapcsolat történetét mutatja be, a legérdekesebb benne azonban az, hogy az egész film mintha azt sugallná, hogy ezek a “beteges” viszonyok teljesen normálisak, vagy legalábbis hétköznapiak. Hétköznapiak abban az értelemben, hogy ugyanúgy emberi érzelmekről szólnak, mint társadalmilag elfogadott társaik." (Gyenge Zsolt kritikájának folytatását lásd a mozizó blogban)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!