Berlinale06: jólnevelt zsűri egy korrekt fesztiválon
Gyenge Zsolt 2006. február 20. 19:38, utolsó frissítés: 19:31Korrekt döntés #b#halovány#/b# fesztiválon: az ex-jugoszláv koprodukcióban készült Grbavica nyerte a legjobb film Arany Medvéjét.
Jasmila Zbanic, a Grbavic rendezőnője
tavaly a Lost and Found szkeccsfilmmel (amelyben Mundruczó Kornél is részt vett egy epizóddal) tűnt fel először a Berlinálén, az idei év pedig meghozta neki a végső sikert is. Filmje a még mindig a háborús traumák feldolgozásával kínlódó társadalommal foglalkozik. Egy tizenéves, anyjával élő kislánynak az iskolájában kirándulást szerveznek, amelyen a háborús hősök gyerekei ingyen vehetnek részt.
Sara – aki úgy tudja, apja a fronton vesztette életét –, kéri az anyját, adja oda neki a hősi halált igazoló papírokat, ő azonban ehelyett elkezd pénzt gyűjteni a kirándulásra. A film – bár a közepén leül kicsit – fordulatosan és izgalmasan vezet el a hatásosan tálalt végkifejletig, amikor kiderül, hogy az anyát egy gyűlölt csetnik erőszakolta meg egy börtönben.
A mozi nekünk kívülállóknak meglehetősen megrázó, ám a fesztiválon jelenlévő balkáni kritikusok szerint feléjük a sokszori feldolgozás miatt már kissé üres az egész. A téma különlegesen kényes volta és a kifejezetten gyenge versenyprogram is kellett ahhoz, hogy
ez a film nyerni tudjon Berlinben.
Apró érdekesség, hogy tavalyhoz hasonlóan az idén is német színésznő vehette át a legjobb színésznőnek járó medvét (akkor Julia Jentsch nyert). A Hans-Christian Schmid rendezte Requiem tipikusan egy erre termett film, a sajtóvetítés után mérget mertünk volna venni rá, hogy ezt a díjat bezsebelik.
Sandra Hüller egy vallásos vidéki családból származó epilepsziás lányt játszik, akinek az a meggyőződése, hogy a betegségét az ördög okozza, aki mindig akkor hozza rá a rohamokat, mikor imádkozni akar, vagy meg szeretné érinteni a keresztet.
A film azt meséli korrekten el, hogy mennyire nem tud sem a tudomány – állandóan váltogatják a gyógyszereket – sem az egyház – végül már ördögűzéssel kísérleteznek – segíteni rajta. A mű legnagyobb erénye, amellett, hogy a színésznőnek hihetetlen megmutatkozási lehetőségeket biztosít, az ítélkezéstől való távolságtartás.
A német film megerősödését jelzi,
hogy a legjobb színész is az ő köreikből került ki – e sikerek kapcsán a német szaksajtó egyenesen az új német film feltámadásáról beszél. Moritz Bleibtreu a fiatal német színészgeneráció ikonikus alakja, mifelénk először a Das Experiment (A kísérlet), majd az Ágnes és testvérei révén ismerhettük meg, mostanában pedig a Spielberg rendezte Münchenben játszotta Andreas szerepét.
Oskar Roehler Elementarteilchen (Alapelemek) c. művében újra – akárcsak a fent említett Ágnes és testvéreiben – szexuális tabukat döntöget. Az egyszerre felkavaró és dinamikusan szórakoztató film a felvonultatott német sztároknak köszönhetően minden bizonnyal sokfele eljut a mozikba.
A zsűri korrektségre törekvő attitűdjét jelzi az is, hogy annak ellenére kapott díjat az iráni Jafar Panahi, hogy korábbi munkáinál sokkal elnagyoltabb, a problémákat felszínesebben, darabosabban tárgyaló filmet hozott a fesztiválra. Az Offside természetesen továbbra is az iráni nők elnyomott sorsát vizsgálja, ezúttal a stadionokból való kitiltás kerül a középpontba.
Egy fiatal lány fiúnak öltözve próbál bejutni, miután jegyüzértől méregdrágán vett jegyet, ám a katonák elcsípik, és a stadion folyosóján tartják őt néhány hasonló cipőben járó társával együtt a meccs végéig. A történet során sok aggasztó kérdés felmerül, ám végül minden feloldódik az Irán vb-re való kijutását ünneplő hatalmas ünneplésben, amely hőseinknek is lehetőséget ad az elmenekülésre.
Valószínűleg továbbra is a korrektség
vezette Charlotte Rampling és társai tollát, mikor Michael Winterbottomnak megadták a rendezői díjat, vagyis az Ezüst Medvét a Road to Guantanamo c. dokumentumfilmért. Amely egyébként egy felkavaró és nagyon komoly morális és politikai kérdéseket feszegető munka, de valószínűleg nem a rendezés a legfőbb érdeme.
Ugyanígy érthetetlen az Isabella címen futó kínai mű mellékesnek számító zenei díjjal való kitüntetése. Pang Ho-Cheung alkotása – a versenyprogram talán legjobb filmje – a Kínához való visszacsatolás előtti hónapokban játszódik Makaóban, egy kaotikusan szabados életet élő nyomozó valamint a sok felszedett kurva között ágyába kerülő lánya között kialakuló kapcsolatról mesél szellemesen, felkavaróan és fordulatosan.
Valószínűleg a legjobb forgatókönyvnek járó díjat érdemelte volna – ha osztanának ilyet Berlinben.
A tudósító számára érthetetlenül maradt ki teljesen – minden független kis zsűri listáját beleértve – a díjazottak sorából Sidney Lumet Find Me Guilty (Engem találjanak bűnösnek) című klasszikus mozija és Claude Chabrol franciásan nagyvonalú, intellektuális és szellemes L’ivresse du pouvoir (A hatalom részegsége) címmel bemutatott munkája.
Ha az érintettek meg is feledkeztek ezekről és a fesztivál többi különlegességéről, mi nem fogunk: következő cikkeinkben nemcsak a mozgóképes csemegékről, de a fesztivál legnagyobb bulijáról is szó esik majd, és az is kiderül, miért szervezett egyszemélyes tüntetést Berlinben Korea legismertebb sztárrendezője.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!