A strici: borszéki kísérlet szappanoperára
B. A. M. 2005. július 19. 16:55, utolsó frissítés: 15:24Kicsinálják Marcellinát? Miért táncol José Juan Alvarez az Isaura bárban? Úgy tűnik, lényegtelen.
A strici (Peştele) – kicsit szokatlan cím egy szappanoperának, bár maga a szappanopera is szokatlan. Mégis így határozták meg a film műfaját az alkotók: a kolozsvári Miklósi Dénes és a Komáromban élő Farkas Roland a tavalyi Borsec Project alkotótáborban forgatták a huszonegy perces kisjátékfilmet, amelyet a tegnap a tábor anyagaival együtt mutattak be a Kolozsvári Tranzit Házban.
Az Apa csak egy van
alcímet viselő film képsorai előtt csalódni fog, aki igazi szappanoperára készült: A stricit szemlélve talán az a legjobb, ha rögtön megpróbáljuk elfelejteni mindazt, amit a szappanoperákról tudunk (nem lesz könnyű). Mert úgy tűnik, ebben az alkotásban a történet másodlagos: valahol elkezdődik, és valahol véget ér, de akár a végénél is kezdődhetne, vagy a közepénél, teljesen mindegy.
A történet csupán azért létezik,
hogy keretbe fogjon egy kísérletet, egy játékot a nézővel, egy alkotói fricskát: tessék, pupákok, kezdjetek vele, amit akartok! Ugyanez jellemzi a párbeszédeket is, amelyek olykor üresen hangzanak bele az éterbe. Az apa, José Juan Alvarez - aki egyébként a film legeredetibb figurája -, így szól fiához, Mc Juan Patrizio Alvarezhez, amikor az bejelenti, hogy házasodni készül:
"Tisztellek, okos vagy, de jól gondokozzá' meg, hogy micsinyálsz, hogy csinyálod. Ez nem egy olyan lépés, ami…ecce' csinyálsz egy rossz lépést, oszt kimegy a bokád. Nem lehet jácodni az élette', áldja meg a Zisten."
Ugyanígy lényegtelen a nyelv is,
igazi multikultit vonultat fel a film, van benne szlovák rap, a magyar mellett ukrán és román párbeszéd, de svájci német nagymonológ is. A színészi játék is teljességgel hullámzó, az alkotásban a Borsec Projekt részvevői, de borszékiek is szerepelnek: van, akinek megy a dolog, és van, aki csak kínlódik a kamera előtt.
Egy szappanopera,
amelyben nem fontos a történet, a szöveg, a színészi játék, a nyelv, a hang (ez kifejezetten gyarló minőségű), amelyben a műfaj kliséi csak kellékekként szolgálnak…A film talán inkább kísérlet szappanoperára, s ebben a kísérletben hangsúlyos szerep a képiségnek, a környezetnek és a hangulatnak jut. Amelyet, ha megfog a néző, talán megélhet valamit abból, amit ez a település jelent ma az ottlakóknak.
"El szerettünk volna fordulni a Borszék-nosztalgiától: megpróbáltunk úgy viselkedni, ahogy az ottani emberek " – mondta a Transindexnek az egyik alkotó, Miklósi Dénes.
Mert – tette hozzá - Borszéken annyira nem működik semmi, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni a létet. Az emberek csak egy dolgot tehetnek, és tesznek ott: leszarják a valóságot.
És mi ez, ha nem szappanopera?
Fotók: conset.org
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!