Bunkerbéli végnapok: mitől háromdimenziós a Führer?
B. A. M. 2005. június 14. 16:23, utolsó frissítés: 13:14A világpremiertől jócskán lemaradva a hazai mozik műsorán a nácibarát hangvétellel vádolt #i#A bukás#/i#.
Majnem egy évvel a film németországi bemutatója után a romániai mozik is műsorra tűzték a Hitler végnapjait bemutató A bukás című filmet.
Az alkotás eddig Európa-szerte telházakat vonzott, Németországban például – holott négyszáz moziban kezdték el vetíteni a filmet– a 2004 szeptemberi bemutató után négy hónappal még mindig csak hosszas sorbanállás után lehetett mozijegyhez jutni.
Olivier Hirschbiegel filmjét május végén elhúzódó vita után Izraelben is bemutatták; ott ugyanis hosszú hónapokon át nem sikerült forgalmazót találni, végül – miután két próbavetítésen az izraeli nézők többsége a bemutatás mellett szavazott – a Lev mozihálózat vezetője a film vetítése mellett döntött.
A film
A bukás (Der Untergang) Hitler utolsó napjait meséli el egy fiatal gépírólány, Traudl Junge szemszögéből. Miközben az utcákon dühöng a halál, Hitler a Harmadik Birodalom teljes pusztulását a bunker falai között éli át.
Jóllehet Berlint már lehetetlen tartani, a Führer mégis tiltakozik a búvóhely elhagyása ellen, és végül – mint tudjuk – öngyilkosságba menekül. Junge egyébként valós személy, életéről 2003-ban André Heller és Othmar Schmiderer készített díjnyertes dokumentumfilmet Hitler titkárnője címmel.
Bernd Eichinger forgatókönyvíró sokat merített egy német történész, Joachim Fest azonos című könyvéből (Fest Hitler legavatottabb biográfusainak egyike). Eichinger főleg a szemtanúk Fest által lejegyzett visszaemlékezéseit emelte át a forgatókönyvbe.
A 150 perces opusz 13,5 millió euróba került, s pikantériája, hogy az összeomló Berlinre hasonlító külső színhelyeket a stáb a 900 napos leningrádi blokád színhelyén, vagyis Szentpéterváron találta meg. Ott is forgattak, orosz katonákat öltöztettek náci egyenruhákba – a környékbeliek némi megrökönyödéssel tapasztalták, hogy egy Hitler-szerű figura sétál utcáikon, míg meg nem magyarázták nekik, miről van szó.
Hitler másmilyen portréja
Az Olivier Hirschbiegel rendezte film emberként mutatja be Adolf Hitlert – sokan éppen ezt róják fel bűneként.
"Szakítani akartunk az eddigi leegyszerűsítő ábrázolásokkal. Hitlert csak szörnyetegnek láttuk, pszichopatának, karikatúraszerű figurának. Megpróbáltunk úgymond háromdimenziós portrét készíteni róla, mert a különböző beszámolókból tudjuk: képes volt megnyerő is lenni. Képes volt egy egész népet barbárságra csábítani, egy szörnyeteg ilyesmire sohasem képes" – nyilatkozta a rendező.
És valóban: a humánus jellemrajz átjön a filmvásznon. Hitler emberi arca megannyi jelenetben hangsúlyozott: ilyen például étkezési rituáléinak alapos bemutatása, vagy az, ahogy megtermett németjuhászával foglalkozik.
Titkárnőjével való viszonyában is ki-ki tűnik emberi arca, mint ahogy ez Eva Braunnal való kapcsolatában – bár ez többnyire csak sejthetően – is megmutatkozik. A film Hitlere képes az örömre, a szomorúságra, a mosolyra, a csalódottságra, a dührohamokra is.
Rögeszmés küldetéstudata béklyójában a Berlint körülvevő, egyre szűkülő ostromgyűrűben mindenkit a pusztulásba csábít. Ez a küldetéstudat a náci ideológia felsőbbrendűségéből táplálkozik, s az antiszemitizmus talaján az emberi élet mély megvetésével társul. Azzal, hogy az ügynek mindenféle emberi áldozattól függetlenül győznie kell, akkor is, ha már a helyzet túlmutat a mindenen, ami racionalitással, moralitással megragadható.
A film ereje korántsem jönne át a vászonról Bruno Ganz alakítása nélkül. (Ganzra Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjéből is emlékezhetünk, ahol a kalandvágyó, földreszállt angyalt játszotta).
Bruno Ganz remegő kezű, rettegő, roncs Hitlere annyira tökéletes, hogy – amint azt az Index kritikusa megjegyzi – “valószínűleg ijesztő eredményeket érne el, ha ebben a sminkben politizálni kezdene”.
Erények és hibák
A film erényeinek egyike a háborús halál realisztikus ábrázolása, melyet Spielberg Ryan közlegényből ismerhetünk. A berlini harcok csonkolt végtagokkal, vérrel és haláltusákkal ötvözött naturalisztikus jelenetei a bunker történéseit ellenpontozzák.
Ugyanakkor szükségtelennek, fölöslegesen hatásvadásznak tűnik a gyermekek utcai harca – különös tekintettel a középpontban álló gavroche-i (ugyanakkor valamelyest nyilasmisis) figura gyakori feltűnésére. Talán a film végét is röviebbre foghatta volna a rendező, a titkárnő története – bár ez foglalja keretbe a sztorit – a Führer halála után rövidebben vélhetőleg érdekfeszítőbb lehetne.
Megoszló vélemények
A kritikusokat megosztotta a Bukás. A film nagy erényét, az emberarcú ábrázolásmódot elismerő kommentárok mellett markáns ellenvélemények is születtek. Ezek közül is az egyik legerőteljesebb Wenders meglátása.
A rendező a Die Zeitben megjelent kritikájában dühöngve jegyezte meg. “A szentségit! Miért nem mutatják a pillanatot, amikor az a disznó végre halott? Miért e tiszteletadás, melyben a filmben tömegesen elpusztulók nem részesülhetnek?” Szerinte a filmnek nincs véleménye, a néző a film által ábrázolt időszakot “a tettesek szemével kezdi látni, vagy legalábbis valamiféle megértést tanúsít irántuk.”
Forrás: Index, Cinematrix, Magyar Narancs, IMDb
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!