Old Boy: barokk tragédia evőpálcikás változatban
Gozner Gertrud 2005. március 04. 19:44, utolsó frissítés: 19:35A tavalyi Cannes-i Filmfesztiválon Park Chan-wook koreai rendező bosszú-melodrámája nyerte el a Quentin Tarantino vezette #b#zsűri nagydíját#/b#. A kritikákat olvasva nem nehéz rájönni, mi váltotta ki a Kill Bill rendezőjének rajongását.
Koreai filmből kötelező olvasmány
Az Old Boy egyrészt gátlástalan, erőszakos agyrém, amely egy sor gyomorforgató jelenet mellett (erőszakos foghúzás, vérfertőzés, életveszélyes sushik) egy alkotói vallomást is magában rejt. A bezsebelt dicséretek és a kivívott tekintély dacára mégsem egy mestermű: a történetvezetés homályossága – nem is beszélve a fejesugrásról az operaszerű tragédiába – , kissé unalmassá teszik.
A történet, amit felgöngyölít, eléggé zavaros és furcsa ahhoz, hogy Hitchock ne törne ki kuncogásba a láttán, de Park egy pillanatig sem képes uralni, szorosan egybefogni a művét. Szerencsére a filmnek van egy erőteljes főszereplője, aki megteszi ezt helyette: Choi Min-sik (Shiri), akit a film első hosszabb flashback-jéből ismerünk meg, mint Oh Dae-su-t, a kissé kövérkés középkorú részegest.
Oh időközben átalakul. 15 éves bezártsága alatt, amit egy ismeretlen személy kénye-kedvének köszönhet, morcos, csapzott hajú, bosszúszomjas emberi roncs lesz belőle. A film legjobb jelenetei, hogy miközben Oh-t fogságban tartják egy ócska hotelszobában, folyton televíziót néz, amely – mint a történtekhez fűzött narrációjában megjegyzi - egyaránt szolgált óraként és naptárként számára.
Ha a történet, a maga önostorozó végkifejletével, nem is a legkielégítőbb, az Old Boy mégis minden egyes percében képes a székhez szegezni a nézőt. (…) Ha érdekel a koreai filmgyártás, és úgy érzed, a gyomrod bírja az efféle mozgóképeket, az Old Boy a műfaj egyik kötelező olvasmányának tekinthető. (deep focus)
He? Ó! Ah!
Ne felejts el pelenkát ölteni, mert az évszázad egyik legütősebb filmélményében lesz részed. Az Old Boy letaszította trónjáról az összes eddig ismert thrillert és agytörő filmet. Olyan alkotások, mint a Memento, a Hivatásos gyanúsítottak, a H vagy a Két nővér története mind elbújhatnak az Old Boy mögött.
Ugyanis vannak klasszikus alkotások és vannak mesterművek. Nem azért dicsérjük halálra a filmet, hogy még nagyobb bevétele legyen. Hanem egyszerűen muszáj látnod, hogy megtudd, mitől vagyunk ennyire elragadtatva. Összesen négy alkalommal néztük meg két nap alatt. Egyike azon filmeknek, amit ha először nézel meg, csak annyit bírsz mondani, hogy: he?, mikor másodjára látod, akkor máris ó!, és harmadjára már felkiáltasz, hogy ah!
Ha nem ismeretlenek számodra Park Chan Wook korábbi alkotásai (Sympathy for Mr. Vengeance, JSA, If You Were Me), akkor imádni fogod az Old Boy-t is. Park filmjei azért népszerűek, mert olyan helyzetekkel és forgatókönyvekkel dolgozik, amelyek bárkivel megtörténhetnek, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül. A kérdés, amit feltesz neked, minden esetben ugyanaz: Te mit tennél az ő helyében, ha mindez veled történne meg?
Park az erőszak részletes bemutatásával szereti feszegetni a határokat. Ezért igyekszünk figyelmeztetni, hogy az Old Boy néhány kockája tobzódik az erőszakban és a vérben.
Azt állítani, hogy az Old Boy egyszerűen jó film, nagyban alábecsüli az alkotást. De azt mondani, hogy ez a valaha készült legjobb koreai film, kicsit túlzás. De hogy rövidre fogjam, az Old Boy az a film, amit néha muszáj újranézni. Csodálkozunk, hogy a Miramax Films még nem csapott le a remake megfilmesítési jogára. Mi legalábbis melegen ajánljuk. (AznFilms.com)
A leghatásosabb hajvágások
Park Chan Wook számára nem ismeretlen a bosszú bemutatása, elég csak a korábbi alkotására, a Sympathy for Mr Vengeance-re gondolni. A két film közül az Old Boy azonban sokkal szokatlanabb és sokkal viccesebb is egyben, ezen kívül majdhogynem romantikus véget ér (a szerelmesek kéz a kézben egy magasztos hegyi táj előtt), habár ez az utóbbi kép kellemetlen utóízt hagy a szánkban.
Ennek ellenére gyönyörű vizuális stílus, véget nem érő kiszámíthatatlanság, a színszűrők merész használata, és egy olyan főszereplő jellemzi, aki Eraserhead óta a leghatásosabb hajvágásokat viseli. Az Old Boy egy pergő mozgókép elejétől a végéig, amely egy hipnotizőrmester tudásával manipulálja a nézőket, mielőtt a végkifejletben kezedbe adja a szörnyű rejtély kulcsát. És ha a bosszú egy olyan fogás, amit hidegen kéretik tálalni, akkor az Old Boy bebizonyítja, hogy ez a fogás valójában egy élő, vonagló polip. (movie-gazette)
Szadista mestermű
Anélkül, hogy túl sokat feltárnánk a filmből, elárulhatjuk, hogy az Old Boy egy aprólékosan ravasz, fortélyos mestermű. A rendezés és a történet ugyan a film erőssége, de Oh Dae-su karaktere, amelyet Min-sik Choi kitűnően játszik, jelenti a film igazi központját.
Az ő figurája egyrészt egy bizarr kísérlet utóhatását jeleníti meg, másrészt veszélyes utazásra kalauzol a benső zűrzavaros világába. Akárhogy is nézzük, az Old Boy megteszi azt, amire a legtöbb film képtelen: úgy szórakoztat, hogy közben értelmesen elemzi az érzelmi konfliktusokat. Amikor feltárja a feltárnivalót, és a visszafordítja a visszafordíthatót, mindenki Park Chan-wook Old Boy-át fogja emlegetni - még hosszú időn keresztül. (J. D. Nguyen, kfccinema)
Mint Shakespeare Titus Andronicusának evőpálcikás változata, ez a thriller a kortárs ázsiai válasz az Erzsébet-kori bosszú-drámára. Tele van őrült szenvedélyekkel, vérszomjas erőszakkal, ugyanakkor egy fekete komédia, szadista mestermű, mely megerősíti Koreának mint a világ jelenleg egyik legizgalmasabb filmgyártójának státusát. (Jamie Russell, bbc)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!