Szatírával manipulál - kritikusok a Fahrenheit 9/11-ről
szerk. 2004. augusztus 11. 14:15, utolsó frissítés: 12:26Katartikus humor, zseniális vágástechnika, vicces képek, demagógia és érzelgősség, és mi minden még? Július 4-én mutatták be az Egyesült Államokban Michael Moore Cannes-fődíjas alkotását, a Fahrenheit 9/11-et.
"Egy vattacukor-hollywoodos multiplexben nagyobb szükségünk van rá, mint bármikor" – méltatja Peter Travers, a Rolling Stone újságírója Michael Moore legújabb, Fahrenheit 9/11 című dokumentumfilmjét.
A kritika szerint Moore katartikus humorral hecceli a nézőket, és azokat, akikről a film szól: "Sebesültekről és halottakról készült felvételeket korábban is láttunk, de új az, ahogyan a már jól ismert és az eddig soha nem látott képek összevágásával megmutatja, merre is haladunk".
Tényközlő, provokatív, rémítő, lenyűgöző, humoros, manipulatív és mindenek előtt szórakoztató – jellemzi a filmet Claudia Puig, az USA Today újságírója. Az írás szerint a dokumentumfilm csípős, és egyaránt csapást mér az iraki háborúra és Bush elnökségére. "Egy ennyire polarizált társadalomban, mint az amerikai, biztosan lesznek, akik kedvelik, és akik utálják. Egy biztos: egy mozinéző sem unatkozhat közben."
Az év "meg-kell-nézni filmje"
Puig szerint a nemzetközi média is úgy fogadta az alkotást, mint ami "a Moore-ra jellemző pléhpofa-humorral küldi a fenébe a Bush-adminisztrációt", és kevesen fogják elfelejteni Bush arckifejezését, amint "Vajon gyakrabban be kellett volna járnom dolgozni?"–tekintettel végighallgatja a terrortámadásról való híradást, majd hét percig mozdulatlanul bámul maga elé.
Noha a lap álláspontja szerint a film egyáltalán nem propagandaszerű, az idősebb George Bush hivatalosan is kijelentette, az alkotást személyeskedőnek és gonosz támadásnak tartja.
Az írás utal arra, hogy a rendező egymagában médiahatalommá vált, és joggal tart tőle a kormány. A forgalmazó cégek szintén óvatosak voltak: a Disney kijelentette, nem éri meg, hogy a film terjesztése miatt összerúgják a port Florida kormányzójával, vagyis az elnök Jeb nevű öccsével, akivel éppen egy vidámpark-ügyet tárgyalnak. A Disney gyávaságán viszont a többiek nyernek – tartja az USA Today, ugyanis már a forgalmazás körüli hercehurca is jó reklám.
Politikailag nem amerikai
Még nem láttad, de valószínűleg tudod már, hogy mit kell gondolnod róla – indít David Gates a Newsweek hasábjain. Abban minden kritika egyetért, hogy a Farrenheit 9/11 Bush-ellenes, de ennek hatásával kapcsolatban vannak árnyalatbeli különbségek.
A USA Today például a filmben is megszólaltatott Craig Ungert idézi, aki szerint a Bush család jóban van a szaúd-arábiai vezetőkkel – ez 1,4 milliárd dolláros nyereséget hozott nekik –, ezért nem érte meg már korábban terrorizmusellenes politikát folytatniuk.
"Az iraki kaland rossz a népnek, de az üzletkötés szempontjából rendkívül előnyös. Mármint az irakiaknak rossz, az amerikaiaknak nem annyira" – mondja Unger. A Washington Post viszont úgy tartja, Moore vádjai erősek, de nehezen bizonyíthatók.
Egy meg egy a filmben
A rendező az elnök iraki ballépéseit dekonstruálja – foglalja össze az USA Today a film szüzséjét. A beszédmódra vonatkozóan azt állítja, a liberális média saját támogatóihoz intézett prédikációja is lehetne, de a vágástechnika és a rendezői humor miatt mindenféle politikai meggyőződésű nézőre hatni fog.
Moore eddigi technikájával ellentétben ebben a filmben csak narrátorként van jelen. Mindössze néhány felvételen jelenik meg, például akkor, amikor felkéri a kongresszusi tagokat, önkéntesként küldjék el saját gyerekeiket is a háborúba.
Noha a film két éve készül, rendkívül aktuálisak az utalásai, és nagyon friss, 2003 karácsonyán készült felvételeket is tartalmaz. Utalás van benne Donald Rumsfeld két héttel a bemutató előtt történt iraki látogatására is, amelynek során jelképesen a Holokauszt-túlélőket illető "survivor" kifejezést használja az amerikaiak megnevezésére.
Választások előtti, irányított lövedék George Bush ellen – állítja Desson Thomson, a Washington Post újságírója. Ironikus narratíva, amely Bush hivatalos tv-fellépéseit használja építőkockaként. Szubjektív elemek ezek, de Moore és a nézők végtelenül jól szórakozhatnak rajtuk: "Mert végül is erről szól a játék. Az érvek fenyegetését akkor is érzed, ha nem értesz egyet."
Dramatikus, kissé érzelgős beszédmód
A kritika a képi megvalósításokra is reflektál: a vágástechnikát és a minimális narrátori csevejt emeli ki, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a látottakat ne viccesként, hanem már-már zavaróként érzékelje a néző. "Ha léteznek még olyan amerikaik, akik most még nem tudják, kire szavazzanak, akkor nekik szól a film" – mondja Thomson.
A washingtoni és a New York-i lap is az átlagamerikai állampolgár megszólaltatásában látja a film erősségét. Moore saját szülővárosa, a Michigan-i Flint lakosaival mondatja ki a főbb gondolatokat.
A film egyik leghatásosabb jelenete a kritika szerint egyöntetűen az, amikor a fiát sirató anya a háború ellen tüntető iraki nővel találkozik a Fehér Ház előtt: a két nő ugyanazon eszmét képviseli, noha két ellenséges táborhoz tartoznak.
A New York Times újságírója, A. O. Scott szerint a film arrogánsnak és inkompetensnek tünteti fel a Bush-közigazgatást, érveiben viszont egyszerre van jelen a dokumentum-hitelesség és a demagógia.
"Moore úr nem szereti Busht, de ez nem is újdonság. Moore úrtól ezt már megszoktuk: gyakran udvariatlan, ritkán finomkodó, és csak alkalomadtán oktondi. Túloz, szatirikus, de célpontja kötelezik erre: az elnök és csapata annyira szerencsétlenül és nevetségesen viselkedik a kamera előtt, hogy másként nem is lehet őket kezelni."
A filmben például a kormány tagjai is "vallanak": Paul D. Wolfowitz hajápolási titkairól beszél, John Ashcroft eldúdol egy saját szerzeményű nemzeti balladát, Bush pedig azon morfondíroz, hogyan tűnhetne magabiztosabbnak a média előtt.
"Miután megnézted a filmet, képtelen vagy eldönteni, hogy a rendezői koncepció szerint az államvezetés iraki politikája túlságosan tolakodó volt, vagy nem volt eléggé erélyes. Viszont pont ez a film erőssége: a bizonytalansággal a jelenlegi helyzetet valósághűen ábrázolja, annyira kusza a helyzet, hogy nem is tudhatni pontosan, mi van" – állítja Scott.
A filmet az Egyesült Államok ötszáz mozivásznán vetítik, és még az elnökválasztás előtt megjelenik a DVD-változat is. Magyarországon augusztus 26.-án, Romániában október folyamán mutatják be először.