Miért nincsenek lajháros barlangrajzok?
Gy. A. 2002. november 03. 20:57, utolsó frissítés: 20:10Mi történik, ha Shrek hirtelen mamuttá, szamár barátja pedig lajhárrá változik? Akit meg kell menteniük, az most királylány helyett egy kiskölyök. De kellemes a déja-vu, mert van min nevetni.
A legújabb egészestés animációs film technikailag tökéletesen kivitelezett figurái közül jónéhány (talán csak az embergyerek és a kissé jelentéktelen külsejû mamut kivételével) szellemet gyönyörködtetõen rondára sikeredett.
A jelek szerint az émelygõsen bájos rajzfilmfigurák csillaga végleg leáldozott - a Shrek, a Szörny Rt után itt a Jégkorszak. A fejlemény komoly fejtörésre adhat okot a humánetológusoknak, akik egykoron gondosan összefoglalták azokat a tulajdonságokat, amiknek együttes észlelése a "jaj de aranyos" képzetéhez vezet minden normális embernél. A Jégkorszakban nehéz "aranyos" szereplõt találni, bár a kisgyermek figurája láthatóan ilyen standardok alapján lett fejlesztve.
Primitíven tálalt érzelmekbõl nincs hiány, és a Shrek féle ironikussággal elkényeztettet nézõ kénytelen jóval többet fanyalogni a fõhõsök gyakran kiszámítható cselekedetein. De alapjában véve kitûnõen szórakozhat az, aki nem akar túl kritikusan hozzáállni a történtekhez, vagy éppen azt firtatni, hogy miért egy csapat állat mutat már megint emberségbõl példát.
A történet jól indul: a csúf, kardfogú mókussal, akinek faji hovatartozására elsõsorban farkáról és abból a megszállottságból következtethetünk, amivel egy makkot akar elrejteni télire. Sajnos a többi állatszereplõtõl eltérõen õ nem képes beszélni, de Activity-típusú játékokban nagyon jó.
Az igazi fõhõs pedig, brrr, a legrondább, akit valaha amerikai animációs filmben láthattunk: a teleszkóp-szemû, pohos, Szid nevû lajhár. Köztudott, hogy egyetlen amerikai filmbõl sem hiányozhat legalább egy néger, úgyhogy itt Szidre hárul a szabad szájú, szószátyár és kicsit esetlenül jópofa karakter eljátszása.
Humorból tényleg nincs hiány. Vannak akik Szid állandó csetlés-botlásain, vagy a mókus katasztrófa-okozó tevékenységén nevethetnek, a finnyásabbak pedig a saját fajának evolúcióját jégkockákba fagyott õsein végigkövetõ lajháron szórakozhatnak, aki pl. barlangrajzott is készít magáról, az õsemberek szörnyû mulasztását pótolandó. Ha pedig iróniáról van szó, a csúcsjelenet kétségkívül a jégkorszakra edzõ dodók jelentik, akik a film szerint, öngyilkos-hajlamaikról már annak idején tanúbizonyságot tettek: "Hja, most úszott el az utolsó nõstényünk!"
A hihetetlenül élethû fény-árnyék hatások és a aprólékosan kidolgozott részletek, amelyekben a szakemberek ügyeltek pl. arra is, hogy a hidegben látható legyen a szereplõk lehelete, mindenképp élvezhetõvé teszik a produkciót, még ha a történet és a karakterek nem is hoznak semmi átütõt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!